Szétvertem a kezem meg a szobám, totál ideg vagyok. Most volt a táncversenyünk ez alapján dőlt el hogy bejutunk-e az EB döntőre vagy sem. Erre nem beleakad a lábam abba a kibaszott szoknyába?! Komolyan mondom a sírógörcs kerülgetett, de mivel nem szoktam sírni főleg mások előtt nem, ezért inkább ütni szoktam-fizikailag vezetem le a feszültséget. Szerencsére már félig lehiggadtam.
~mindig lesz egy olyan ember, akire gondolva azt kívánod hogy: "bárcsak vele lehetnék", még ha tudod is, hogy Ő viszont nem akar veled lenni.~ Igaz, túlságosan is. Szeretem. De több okból kifolyólag ha szeretne se lehetnénk együtt, mivel én nem fogom elkövetni azt a hibát. Nem kívánom senkinek azt a kín szenvedést amit én éltem át. De köszönöm, mert ennyi idősen olyan dolgokat éltem már át,amiket egyes emberek egész életükben nem tapasztalnak. Igaz ezt a baklövést soha többé nem fogom felemlegetni, csak annyit hogy " igen, megbocsátottam teljesen, de nem fogom soha elfelejteni, ez mindig bennem lesz.. Na de ami a lényeg, ez a srác is benne fog maradni örökre a szívemben akármit is teszek. Ez van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése