Egyszerre fura és édes!:)

Család?!-az meg mi?

Miért kell....? Apámék összevesztek, majd apám közölte hogy menjek ki a lakásból mert nem tartozik rám. Okés elmentem itthonról majd beközöl egy olyat hogy ha találkozok anyám barátjával mégegyszer akkor nem kiváncsi rám csak havonza egyszer fél napra. Hát elmentem otthonról majd anyám elkezdte magát sajnáltatni, apám meg nyalizott hogy hát ő nem úgy gondolta. Ezek után közölte hogy én még nem kaptam pofont az élettől (de tőle már igen) és hogx nem tudom hogy ez milyen bonyolult. Mit akar azt se tudja mikor születtem, nem is ismer, egyikőjük sem ismer.
Szétszakad a fejem, valaki segítsen!

why?

Mindenkinek egyformán nehéz az élete, mert ha igen valaki mondja már el hogy a francba lehet megoldabi mindent?! Semmi nem jön össze, minden egyre rosszabb lesz. És igaz a mondás; mindig van valaki aki jobb nálad!

*Taps

Ez ez ez ez....nem oké. Miért sírok?!

Óóóóó hát persze, nyugodtaan ...bazdmeg! Pfff...
Cikáznak a gondolatok...de nem láncolhat magához, nem. Zuhanok.

Nem,nem és nem!

Nekem ez nem fog menni, nem szeretem, egyszerűen nem megy akárhogyis próbálom megszeretni. Nem merem elmondani neki, ki lesz bukva..de muszáj megtennem. Nekem nem valok a kapcsolatok, ha nincs az a baj, ha lenne akkor meg bepánikolok és teljes erőmből taszítom magamtól. Ilyen ostobaságot... Mindjárt széghasad a fejem is. Miért ilyen bonyolult minden?!

Bonyodalmak.

         Sikeresen elintézem magamnak egy kis plusz gondolkodást és töprengést. Mindig arra vágytam hogy legyen valaki aki szeret, törődik velem, megvigasztal, és velem van. De most hogy megkaphatnám nem kell..egyszerűen nem. Nem tudom mért; talán mert túl könnyen megkapnám, vagy mert félek mások véleményétől - hogy mit szólnának hozzá hogy együtt vagyunk vagy hogy hogy néz ki , félek attól mi lesz ha elhagy, ha csak fájdalmat hagy maga után? Ezek azok az okok? Nem hiszem. Ő túl jó, én meg ismerem magam... könnyű engem elcsábítani bármi másra, akár jó, akár rossz. Nem szeretem Őt annyira hogy ha jön egy jobb ne hagyjam el. Borzasztó egy tulajdonság. Én még nem állok készen szerintem, de lehet hogy tévedek és életem legnagyobb baklövését fogom elvéteni, de nem érdekel. Nem akarom megtéveszteni, nem akarom áltatni, mivel tudom milyen érzés. Éveken keresztül áltattak engem... Sokkal jobb ha megmondod az illetőnek hogy mi a helyzet, minthogy az utolsó pillanatban a földön koppanjon és kapjon egy hatalmas pofont, szerintem ez a legrosszabb érzés a tehetetlenség után. Hiszen nem tudsz tenni semmit az ellen hogy mit érzel és ki iránt, és sokszor ezzel megbántasz embereket, de egy idő után erre mindenki rájön. Ijesztő érzés szeretni valakit, hogy tudod akár 2 szóval a mélybe taszít és mindennek vége. Sokan rettegnek ettől, és ezt nem vallják be inkább gyorsan, csendesen eltűnnek hogy ne érezzék azt az ürességet ami maradna.
             Most nekem nincs időm, nincs erőm egy kapcsolatba belekezdeni. Ott a suli, a hobbim, a családom,  és a lakás , na meg a sok ember akiket imádok. Én akkor érzem magam biztonságban ha szabad vagyok, ha nincsenek kötöttségek, ha nem kell másoknak megfelelnem. Nekem más a nézőszögem a világról mint a legtöbb embernek. Úgy vélem minden ember önző a maga módján; hiszen valljuk be vannak olyan tetteink, és gondolataink amikor senki mással nem törődünk csak magunkkal. És miért? Mert tudjuk hogy ennek az egésznek egyszer vége, csak egy életünk van és boldogok akarunk lenni akármennyi időnk is van. Engem nem érdekel a halál, nem érdekel mások véleménye, igaz nem sűrűn állok elő ezzel a mondattal hiszen ha valaki azt mondja a másikra hogy önző akkor ott lesz hajtépés!:D De igaz! Akármennyire is fáj, én így látom a világot, próbálok minél többet foglalkozni másokkal, hogy hátha én gondolom rosszul ezt az egészet, de eddig még nem sok mindenre jutottam. Bonyolult ez az egész, mert különbözőek vagyunk, mások a vágyaink, az álmaink, az érzéseink és az életünk. Nehéz megérteni a másikat, de nem lehetetlen.

Ahhoz igazán élj nem sok dolog kell;szeress teljes szívedből, legyél boldog, szabad, őszinte, és ne félj az új,váratlan dolgoktól, de a legfontosabb fogadd el magad, hiszen nem hiába vagy olyan amilyen!;)) Legalábbis nekem ennyi elég hogy boldog legyek:)